No hát 7-8 hónappal ezelőtti gondolatmenetemet kiegészítve újabb dolgokkal, (tisztára, mint nagypapa a fotelben, csak ő nem hónapokra alszik el :D) írok a bloghoz 1-2 keresetlen gondolatot. Meg persze azért, mert a zenésztársak rágják a fülemet és az fűszer nélkül egyrészt nem finom, másrészt fáj is. :D

Na de tegyük félre a komoly dolgokat. Egy rakás koncert van a hátunk mögött, persze ez nagyzolásnak hangzik, de ha azt nézzük, hogy a 2008. évtől a 2009. év végéig volt kb. 12 koncertünk (1-2 elmaradás miatt), idén pedig mostanáig tudtunk le ennyit, akkor ez már nem is olyan rossz. Ha minden jól megy, akkor az év hátralévő része sem alakul rosszabbul! A koncertek túlnyomó többsége persze Szolnokon volt, de 1-2 vidék is bejött. Ezek alatt kb. 10 másik bandával volt alkalmunk megismerkedni és együtt játszani. Azt tapasztaltam, hogy a csapatok többségével hamar sikerül megtalálni a közös hangot, és egymást segítve letolni a bulikat és egy jól működő gépezetet összehozni és fenntartani, akár több alkalmon keresztül is. Van(nak), persze kivételek, de attól is szép az élet, hogy ha valami nem megy, akkor nem kell erőltetni, szarni kell rá! :D Van, aki jobban szeret a saját kárán tanulni, mert szentül meg van győződve róla, hogy amit ő kigondolt, az tökéletes és máshogy nem kivitelezhető. Aztán az idő sok mindent igazol... Ebből még sértődés is lehet..., persze nem csapaton belül! :P

A fogadtatásra a hely részéről pedig abszolút igaz, hogy ahány ház, annyi szokás. Ebből kb. 3 félét ismertem meg eddigi pályafutásom során. Van, ahol unott pofával közlik, hogy hova rakhatod a szarjaidat és örülj,
hogy felléphetsz, ez azért ritka, hál' istennek! (szándékosan kis 'i', csak a kifejezés gyakorisága miatt használtam) A másik az az, hogy a tulaj/szervező némi érdeklődést is mutat aziránt, hogy kik érkeztek piciny birodalmába, és 1-2 pozitív mondata is van a zenekarhoz (sőt, még bele is néz a koncertbe). A harmadik verzió pedig és ez a legritkább, sajnos, hogy megszervezik a bulit, örülnek, hogy mennek, útiköltségtérítés, stb. érdeklődnek is nézik a produkció iránt abban a reményben, hogy amennyiben jól szerepel a csapat, akkor esetleg még visszahívják máskor is. Természetesen nem csak a zene szeretete miatt - ennyire idealista nem vagyok - nyilván azért is, mert ha esemény van, elvileg több az ember. Több ember, több fogyasztás... A közönség is elég vegyes felvágott, volt, ahol 1-2 hiperművelt és színjózan néző 2 szám között motyogta, hogy "magyar számokat mán', vazze...", nos nekik nem ajánlom ezt és a többi angol nyelven éneklő csapatot sem. Ellenben talán nézzenek utána a "mán" szó helyes alkalmazásának... :D A másik csoport pedig érdeklődik és jobb esetben pozitívan fogadja a bulit. Ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy mit látnak a zenekartól: ha annyi jön le nekik, hogy a srácok faarccal letolnak egy számot annyit mozogva, mint egy darab fa, akkor a néző is kb. ennyit fog mozogni és talán illendőségből/a zenekari haverok tapsának hatására ő is összecsapja a kezét párszor. Ha viszont azt látja, hogy a csapat is élvezi, amit játszik, nos... lényegesen egyszerűbb jobb bulit csinálni. A visszajelzések és a saját megítélésem szerint is erre felé tendálunk.

Volt még egy tehetségkutató is, ami bebizonyította, hogy néha érdemes kutakodni, mert a végeredmény kecsegtető...bizonyos szemszögből. Az, hogy jó pár amatőr, de valóban tehetséges csapatot volt szerencsém látni, az mindenképpen jó dolog. Az értékelés egy másik dolog, ebbe most nem megyek bele nagyon, de az alaposan átgondolt és a hosszútávú, mély szakmai rutinból következő tapasztalat szülte véleményre mindig érdemes adni. Vedd le a hajgumit! (De ne a hajaddal együtt, baszod! :D:D:D ) Ami viszont kicsit rossz pont, hogy ez úgy lenne igazán szép, ha ezután is lennének olyan események (és itt nem egy kocsmába leszervezett 3 bandás estére gondolok), ahol a lányoknak/srácoknak lenne lehetőségük további fellépésekre is. Tudom, hogy ez szervezést és költségeket igényel, de azt hiszem, hogy a belépő nevű dolgot az ilyen problémák enyhítésére találták ki. Nem ezres kategóriára gondolok, de 1 sör árába még nem halt bele senki. Vagy mégis idealista lennék? A tény, hogy a szolnoki közönség úgy lett "nevelve" különböző helyek által, hogy sosem szedtek tőlük belépőt 1-1 ilyen rendezvényre, az az adott egységeknek a hülyesége. Más városban egy "szimpla" rock DJ-s estére is 200 HUF a beugró, hát eget rengető egy összeg... Lehet mondani, hogy pénzéhség, meg hasonló hangzatos dolgokkal dobálózni, de akkor a hangszergyártó/-kereskedőket is meg kéne győzni, hogy a zene szeretetéért gyártsák le a cuccot és ne a remélt haszon miatt adják azt tovább. Sok sikert hozzá a próbálkozóknak! :D

Mi is volt még? Hát demóztunk is kettőt. Az első alkalommal jó szokáshoz híven zabszemmel a seggemben érkeztem (de nem csak én egyedül ám! :D ), kapkodva feltoltam a dobot és hű, de fasza, túlestünk rajta. A többiek meg erre tolták rá a saját sávjaikat. Szegények! :D Igen ám, de visszahallgatva megerősödött bennem az érzés, hogy ha valamit kiadok a kezeim közül, akkor azt rendesen kéne megcsinálni. Szigorúan csak a saját részemet tekintve. Így ismét bebizonyosodott, hogy a kapkodásból csak a baj van. A második körös felvételek már részemről 1 fokkal jobban sikerültek, de még mindig érezhető, hogy nem szántam rá elegendő időt. Hát egyrészt szokni kell ezt is, másrészt az idő pénz, szóval a köv. körben addig nem állok fel a dob mögül, amíg elégedett nem leszek magammal. Tehát a stúdióban fogok megdögleni! :D A többiek viszont roppant ügyesen helyt álltak és a végeredmény azért egy demóhoz képest fasza lett! A második körben ráadásul Dávid (stúdiósunk :D ) nagyon pöpecül ráérzett a dolgokra és nagyon fasza hangzást hozott ki az anyagból, innen is gratulálok neki! Persze ezt is mindenki maga döntse el!

Végül pedig a csapatról: egytől egyig nagyon csípem őket, kész élvezet próbára járni velük, hiszen a kreatív munka mellé rengeteg ökörködés társul! És ez így rendben is van, hiszen csak jobb így dolgozni! Egyszóval örömmel tölt el, hogy a csapatba tartozom!
Ugyan a saját számokkal kicsit nyögve nyelősen haladtunk mostanság, de elvileg 24.-ére már 2 új dalt is le fogunk nyomni a közönség torkán, reszkessetek! :D

   Habár elfelejtettük kiírni a hírekhez, de volt egy a múltkorihoz hasonló szavazás a nyáron megrendezendő Éterfesztiválra való bejutáshoz. Örömmel tapasztaltuk hogy bejutottunk, így majd június 19-én fellépünk az egyébként Salgótarjánban rendezett fesztiválon. Várom már mert így első hallgatásra vannak elég tetszetős zenekarok számomra. Remélem majd a backstage-ben lehetőségünk lesz sörözni minél több kollégával. :P

Voltunk ismét stúdiózni, de annak az eredményét már láthatjátok/hallhatjátok egy ideje. Eléggé meglepődtem amikor Dávid -a csodahangmérnökünk- elküldte a lekevert anyagot, mert szerintem klasszisokkal jobban szól az azelőtt 2 hónappal felvett számokhoz képest, pedig a technika tudtommal ugyanaz volt. Szóval Dávid sem unatkozott, fejlődött sokat ezidő alatt. Remélem ezt így folytatja és akkor a jövőben nem kell komolyabb stúdióba vonulnunk kisebb vagyonért cserébe hanem jó lesz a megszokott Dávid-féle stúdió is. :)

Megfordultunk az előzőhéten Jászberényben koncertezni. Természetesen ha már szabadtéri koncertről volt szó akkor elkezdett szakadni az eső, nehogy jó legyen nekünk:) Ez ha jól számolom a negyedik szabadtéri koncertünk volt, ebből hárman esett az eső. Kezdünk már hozzászokni.. :D Viszont külön örültem annak amikor másnap felnéztem az oldalra, hogy kaptunk pozitív visszajelzést a koncerttel kapcsolatban a vendégkönyvben. Ez volt a második alkalom amikor számunkra ismeretlen néző (hallgató?) felkereste az oldalunkat és gratulált. Tök jó ezeket olvasni, szóval tegyétek sűrűbben! :D

Ezen a héten pénteken viszont végre sikerül közös bulit csinálnunk a debreceni Nemo (Nightwish tribute) zenekarral Debrecenben. Már egy jó éve terveztük csak szegények mindig szintis hiánnyal küszködtek, szóval csak mostanra sikerült összeszervezni mindent. A Sikk Music Café-ban lépünk fel egyébként, képek alapján egész igényes és szép helynek néz ki. Várom már a pénteket. :)

Így most csak ennyit akartam közölni. Sziasztok!

   Mivel most éppen nincs semmi dolgom(éppen bizakodva várom 2 új számunk masterelését), és amúgy is el vagyunk maradva a blogírással, bepótolom most egy kicsit...

Először is kezdjük a tehetségkutatóval. Mint azt hírben is írtam/írtuk, eredménnyel akartunk eljönni, valahogy egyértelmű csalódásként éltük volna meg mindannyian, ha _semmilyen_ díjazással nem jár a sok munka amit belefeccölünk a számokba. Nagyképűnek hangzik, de engedtessék meg hogy azt mondjam, elismerést vártunk a munkánkért cserébe - mint minden más zenekar. Ráadásul közrejátszott hogy egyik másik zenekar sem képviselte azt a zenét amit mi játszunk, na meg hogy 2 szakmai zsűri is érdemesnek talált a legjobbb 15-re. Ma már nem kis dolog azt elérnie egy zenekarnak, hogy sosemlátott emeberek azt mondják a zenéjükre, hogy igen, meghallgatnám még párszor. Persze mi is fürdünk az ismerősök keltette dicsfényben, de valljuk be: jobban esik egy teljesen idegentől hallanni azt a bizonyos "ez fasza volt" mondatot.

Erről szólt hát nekem/nekünk ez a tehetségkutatósdi, hogy megnézzük mit is érünk a "nagybetűs" életben. Egy új számot vittünk erre az alkalomra, bár igazából a véletlen hozta úgy, hogy ott debütált a Bittersweet című dalocska. Végeredményben elégedetten jöttünk le a színpadról, majd a Roxtázis interjút is készített velünk (vajh láthatjuk-e valaha). Az egyik zsűri megjegyezte, hogy az ének vonala mennyire jól kitalált - ami azért érdekes, mert az éneksávot (technológia híján), én, vagy Mao, vagy Ati találja ki, flute sounddal, egyszóval úgy bánunk Mira hangjával, mint egy 5. hangszerrel, az más kérdést, hogy ritkán énekelhető amit beírunk, de már ebből is sokat tanultunk. Számítottam arra, hogy elhozzuk az első 3 hely valamelyikét, elég fontos lett volna a stúdóidő, de persze melyik zenekarnak nem.

Különdíjasok lettünk, irány a Tófeszt. Még az első 5-be sem fértünk bele. :( Eléggé csalódott voltam. Segáz, még több kell, még jobban kell dolgozni. Aztán megnéztem a Roxtázisban rólunk bevágott kb. 30 másodpercet: nagy katyvasz, pár ütemben el is vagyunk csúszva... tök egyértelmű, én sem adtam volna magunknak helyezést, ha ezt hallottam volna. Itt mondjuk lehetne okolni a hangosítást is(ami pl a Threesome-nál el is vitte az egészet), de nosza: elizgultuk. Nem voltunk ott fejben, mindenki annyira akarta, hogy aztán nyögés lett belőle. Kicsit megnyugodtam ekkor, hogy még így is elhoztunk onnan valamit.

Összeségében végül pozitív volt az egész dolog: végre megpezsdült valami Szolnokon, megismertem elég sok zenekart, akitől lehet és kell is tanulni (respect Threesome, ha egyszer írok egy olyan számot, mint ti, letészem a lantot :D ), említhetném a Beton gárdáját, Edát, de igazából bárkit, mert egy olyan zenekar sem volt, aki ne lett volna odavaló - még azok sem, akik nem zenélni jöttek... :)

Rossz szájízt én attól kaptam, hogy a stílusbeli korlátokat nem nézte objektíven a zsűri. Én értem, és tapasztalom, és igazából tökre bejön, hogy egy-egy ilyen metalcore banda gyakorlatilag leszakítja a színpadot, de annak a zenének ez a dolga. De hogy ez a stílus vigyen mindent, azt túlzásnak tartom - itt kell hozzátennem, hogy végtelenül bejön ez a zene, ha gityós lennék valszeg ilyet játszanék -, voltak ott más bandák (és itt most nem is biztos hogy ránk gondolok), akik nem szakítják le a fejeket ugyan, de mégis letesznek valami pluszt a színpadra. De milyen szerencse ugyebár, hogy nem ugyanúgy gondolkodunk, és a zene sosem lesz objektív dolog, hiszen eleve a szubjektivitásból táplálkozik.

De elég is belőle, szép volt, jó volt, de másnap reggel még mindig szembe fújt a szél, és senki nem lett világsztár, evezzünk kicsit más vizekre.

Jelenleg fellépésel sorozata áll mögöttünk, már-már nincs időnk próbálni annyi a koncert - hála a jó Istennek.

Ennek lett az eredménye az, hogy egy olyan számot vittünk el feldemozni Mandarins Dávidhoz, amit _sosem_ játszottunk el együtt, gyakorlatilag mi is most fogjuk hallani először. Ez persze látszott ott is, a helyszínen mindenki találgatott, hogy mi után mi jön, és hányszor, de hát végeredményben tartottuk magunkat a "aki egyszer se rontja el, az b_zi!" felkiáltáshoz, és hát senki sem akart "olyan" lenni... Egyszer sem próbáltuk el idő híján, inkább addig tököltünk a gitárprón, amíg minden hangjegy a helyére nem került. A Heartless Words című számról beszélek, amit ugyan már lehetett hallani koncertjeinken, de ez most egy teljesen átírt (viva la suicide note) verzió, azt hiszem nem kell mondani, ki volt az átírás mellett... khm, khm... :D

De az a jó ebben a bandában, hogy ezt is meg lehetett csinálni, és szerintem egy léptékekkel jobb szám született - s bár a régi sem volt rossz -, ez a verzió sokkal jobban kifejezi a Szívtelen Szavak érzést, igazán beleváj a hallgatóba... legalábbis ezt szeretnénk. Nem lassú, inkább középtempós szám (az igazán lassú dalunk még várat magára), teli hangzás- és hangulatváltásokkal, a triola duplázásról(triplázás?) nem is beszélek! Nem tudom hogy fért bele ebbe a számba, de k___a jól szól! :D A szólókat nem is dícsérem, mert Ati elbízza magát, bár nekem a Suicide Note szólójánál jobbat lehet mutatni, szebbet nem :) . Az éneket meg meglátjátok, szerintem elég sokat fejlődött azóta Mira hangja - bár épp beteg volt, de szerintem így is olyat tett le az asztalra, hogy... na a lényeg, hogy nem kellett tőle felvenni semmit kétszer, szal ő a b_zi... :D

A másik szám a Frozen Heart, ha jól csalódom Pocok szívének üdvöskéje(még valami nagyon régi számkezdeményből lett előszedve, már annak a címére sem emlékszem), s bár én is szeretem (hát hogyne szeretném java részt az én kezem van benne :D), eléggé féltem tőle, hogy hogy fog szólni, de kellemeset csalódtam. Ennek a számnak az a lényege, hogy b___on oda, am gyakorlatilag élőben jön ki, amikor full hangerőn tekerjük rá a riffeket. Ez általában a felvétel során - mint a metalcore zenénél tapasztalható - elszáll, nagyon oda kell figyelni, hogy a felvételen is üssön aminek ütnie kell. De ahogy a nyers verziót hallgattam, nem lett azért olyan leülős, bár hozzá kell tenni, hogy az élő verzióhoz sehol sincs - de majd a master végén úgyis elégedett leszek vele. :)

De most jöjjön megint valami más...

Már említettem, hogy igen sok és tartalmas koncerteken vagyunk túl. Essék erről is pár szó.

Kezdetnek megjegyezném, hogy a színpadképünk rengeteget fejlődik, ha másról nem is de erről elég sok pozitív visszajelzés érkezett. Igazán nagy bulit és hangulatot még nem tudunk kavarni, de rajta leszünk/vagyunk. Anno még 2010 elején a Tűzerővel nyomtunk pár közös bulit, annyit mondanék róluk - és üzennék is innen nekik - hogy nekem nagyon bejön a zene, rendkívül fülbemászó, lendületes, szóval ha nem vigyáztok hamar bepiríthattok sok-sok rajongót. Meg merem kockáztatni, ha jókor vagytok jó helyen, akkor elég komoly sikeretek is lesz.

A másik zenekar, akikkel most is folynak az egyeztetések, az a Wild Hearts, hát emberségről példát róluk lehet venni, gyakorlatilag seggünk alatt van minden, csak menni kell és játszani, mindez amellett, hogy egytől egyig kiváló zenészek. Arról meg nem is beszélek, hogy milyen bulit tudnak csapni, aki ott volt a Parkingban amikor kellett, az tudja, aki meg nem, az meg majd megtudja - ebben biztos vagyok. Valamikor de jól esne nekünk is egy ilyen visszaparádé! :D


Van még nekünk itt egy Flame Spirit, akiknek (na meg hogyhát persze hogy a Lacinak!) köszönhetően Szegváron is megtapasztalhattuk milyen egy teljesen idegen közönség előtt játszani. A srácok is jól küldik, leszakítják a tetőt... :D Itt is megjegyezném annak a hölgyeménynek, aki odajött hozzánk, amikor csocsóztunk, hogy nem bunkók vagyunk, egyszerűen csak hülyék, szóval bocsi ha megbántottunk valamivel, még nem tudjuk kezelni a "rajongók" megkereséseit, amennyiben vannak ilyenek. :D

Megemlíteném még a Rest in Pieces-t. Róluk is tudnék írni sokat, de legyen elég annyi, hogy fiatalok, és ezzel el is mondtam mindent. :D

Jönnek a csodafellépések, ahol gyakorlatilag azt kapjuk amit adunk - egyszóval megyünk idegenbe: Jászberény, Debrecen, Győr, és talán az országhatáron túlra is kilesünk, de ez még a jövő zenéje... :)

Már így is hosszúra nyúlt ez a blog, ennyit írni kedve sincs az embernek, nem hogy olvasni, szóval aki idáig eljutott, annak gratula, kap egy vadiúj metálfényes versenyrollert, a csúnyák viszont nem! :D

   Elrepült az idő mióta egy szép augusztusi délutánon egy kedves barátnőmmel árokparton ülve beszélgettünk, miközben Zoli felhívott, hogy szeptember 12.én koncert, és elvállalnám - e azt?
Miután rövid gondolkodási idő után - tehát azonnal - igent mondtam, közölvén persze az iránti óhajom, miszerint ha lehetséges azért egynél több próba legyen, elindult az együttműködés a Requiem zenekar, és közöttem.

Zolit régóta ismerem, tudtam hogy mire képes és főleg ellenem miket tud elkövetni, mikor gitártémákat ír. Konkréten mivel nem biológia szakos ez okból az emberi anatómia azon korlátozottságát, mely szerint egy ember csak adott számú ujjakkal rendelkezik, képes teljesen kívülállóként szemlélni, és a gitártémákat vízipókra tervezi.
A többieket hallottam már játszani és tudtam szó nincs lazításról, sokkal inkább profi énekesről és zenészekről, szóval kicsit szepegett az a bizonyos…
Már az első próbán is igazán jó hangulatba kerültünk, és egyelőre nem kimondva igazán szerettem volna, ha nem erre az egy koncertre korlátozódik közreműködésem a zenekarral.
Ennek azután hangot is adtam, és a koncert után ott a stage mellett szóltak hogy akkor amennyiben nekem is megfelel így maradunk. Persze hogy megfelelt.

Azt hiszem minden zenész olyan zenekarban szeretne játszani, ahol látszik valami közös cél, vannak távlatok, megy a munka, és a jókedv mint általános alapfeltétel is jelen van.
Hát nem panaszkodhatom igazán…….szeptember óta nyolc komplett dalt befejezni megítélésem szerint egészen jó arány. ( alfa verzióban még minimum 2-3, bár a fiatalurak mostanában eléggé csendben vannak a fórum általatok nem látható részén, és ezen mély csendeket követően szoktak előjönni mindenféle őrülettel) valamint Mira előállt annyi csudás szöveggel, amelyek remek szabadidős tevékenységet adnak zeneírás terén.
Annak ellenére, hogy abban a zene világban amit otthon külön-külön hallgatunk igen eltérőek vagyunk, abszolút nem okoz semmilyen feszültséget a közös munkánk során. Tán még hosszú távon valami jó is kisülhet abból, hogy más – más dolgokat, ízt hozunk a közösbe:))

Jan. 24. vasárnap boldog tulajdonosai lettünk egy remek, szép, csodás, demo-nak, amelyhez én személy szerint bármi is történik jó szívvel viszonyulok ( a „ Nem azért mert mi csináltuk de nem tudnék benne hibát találni.” megnyilvánulást tiszta szerénységből nem írom le.) Külön köszönet Dávidnak, aki hangmérnökölt.
A Suicide Note, illetve a Fairy Tale dalok kerültek fel erre, mellyel egyúttal beneveztünk a szolnokzene.hu illetve a szolifi.hu közös elképzelésében indult tehetségkutató versenyre.
Ez nem célzás, hanem de.

A jelen zenéje tehát egészen frissen hallgatható, hátradőlés viszont nincs. Olyannyira, hogy láthatóan bekezdünk koncertilag, illetve feltétlenül rögzítésre kerül nem is nagy messzeségben még néhány dal, amivel egy komplett EP minimum összejön.
Tessék tehát hallgatni minket, szavazni ránk, és feltétlenül koncertre járni, mert a saját dalok egyre nagyobb számban fognak megjelenni, frissítve ezzel a koncertprogramot.
Minden fontos info megtalálható a megfelelő menüpontok alatt, ami ott nincs, és érdekel tessék kérdezni, már csak azért is mert az engem is érdekel és hátha megtudom.

   Kicsit leállt a blogolás mostanában, most megpróbálom megtörni a csendet. :) Az utóbbi időben véglegesítettünk pár számot, így most jelenleg 8 db kész saját számunk van: Frozen Heart, Fairy Tale, Porto, Suicide Note, (és az újak:) Heartless Words, Final Light, Fallen Angel és Dominium.

Az első négyet már hallhattátok a legutóbbi koncerten, de ha lemaradtál volna róla akkor az újabb néggyel együtt meghallgathatod őket a szolnoki Rock Parkingban február 5-én és 19-én, mivel előreláthatólag mind a két estére sikerült koncertet szerveznünk oda. A 19-i koncertre lehet lesz még újabb szerzemény is ;)

Írnék a saját dalokról pár szót, hagy teljen a blog:

Frozen Heart: Ezt még anno Zoli kezdte el írni, akkor egy teljesen más hangulatú szám volt, mondjuk nekem az a verzió is tetszett, de idővel átírogattuk, így egy kicsit Requiemesebb lett a végeredmény. :) Kicsit ugyan még így is problémák voltak vele: hosszúak voltak az átvezetők. Ezt a problémát Ati oldotta meg egy rövid kis frappáns egy ütemes megoldással, ami szerintem sokat dob a számon. Ha a versszak részek nem is, de a refrén minden bizonnyal kirobbanósabb és pörgősebb az átlagosnál, szerintem mindenféleképpen ütősre sikerült. :)

Fairy Tale: Ez is Zoli agyszüleménye volt a kezdetekben, nagyjából egy időben mutatta meg nekünk mint a Frozen Heartot. Változtattunk pár dolgon rajta, de ezek leginkább csak kiegészítés szintű változtatások, az alapötlet az teljesen az amit Zoli írt anno. A versszak rész pörgősebb, kicsit talán heavy metálosabb, de az utána lévő átvezető a refrénhez teljesen döngölős a szintinek köszönhetően, csodálkozok rajta hogy ilyen kipattant a fejünkből, teljesen elégedett vagyok vele. A refrén kicsit lassabb hangvételű de szerintem totál fülbemászó rész lett belőle, ez a rész az igazi tündérmese rész, a Fairy Tale. Az átvezető és az arra épülő szóló szerintem az egyik legjobb ebben a számban, teljesen egybe olvad a környezetével, mégis egy kicsit erősebb lassítást eredményez ami csak fokozza az utána lévő refrén hatását.

Porto: Na ez a szám ami teljesen kilóg a sorból, egy kisebb mellékvágány, ha úgy tetszik. Ezt még én kezdtem el írni anno semmilyen olyan céllal hogy ezt felhasználjuk a Requiemmel, de mivel a többieknek is tetszett, így kidolgoztuk ezt is. Egy zenésznek meg ugyebár nincs annál jobb érzés hogy ha az általa megálmodott dal úgymond valóra válik. Azért írtam hogy ez kicsit különcebb a többi daltól, mert ez stílusában egy úgy mond folk metál nóta, ami nem igazán a Requiem főprofilja, de hát kellenek ilyenek is. A versszak résszel sokat szenvedtünk, a szinti által megszólaltatott népihangszerek elég dúsak ahhoz hogy egy újabb dallamot tudjunk rá írni az ének részére, így hosszabb ötletelgetés után arra jutottunk hogy hörgés legyen a versszakban, ami ugyebár előnyös az előbb említett probléma miatt. Persze Mira is kiveszi a részét a dalban, a refrént meghagytuk neki. :) Az átvezető egy jó kis dallamos hegedű és pánsíp versenynek sikerült. Mindenféleképp érdekes lett a végeredmény, ajánlom meghallgatás céljára :D

Suicide Note: Ez a dal volt az amit a Requiemmel sokáig játszottunk első és egyetlen saját számként. Akkoriban egy lassabb hangvételű, a végére a torzított gitár belépésének hatására egy érzelmeket kibontakoztató dalocska volt. Talán az volt a baj vele hogy kicsit egyhangú volt, nem igazán volt benne átvezető. Nekem tetszett az a verzió is egyébként, megvolt neki a saját hangulata, de Zoli megunta egy idő után, és elénk tárt egy teljesen átírt verziót, ami mindenkinek rögtön a szívéhez nőtt. Megszólalnak a szintin modernebb hangszínek is, amelyeket nem igazán használtunk eddig, így egy újabb, kirobbanóbb verziót sikerült összehozni a Suicide Note-ból, amely szerintem sok tekintetben jobb mint az első verzió, mégis, számomra az a verzió is a szívemhez nőtt, így kicsit nehezen váltam meg tőle, de reménykedek hátha a jövőben felhasználjuk még azt egy másik dalhoz, kár lenne azt veszni hagyni.

Heartless Words: Ezt a számot Ati kezdte el írni, kicsit talán különbözik a többi dalunktól, de mindenféleképpen pozitív véleménnyel vagyok róla. Tökéletesen sikerült egy olyan feszült érzést beleszőni a dalba minden hangszeren keresztül és minden témán keresztül, ami miatt ez a dal az egyik saját kedvencemmé vált. Remélem sikerül majd a koncerteken a hangosítást úgy megoldani hogy minden hangszer úgy szóljon hogy ennek a számnak a hangulatát ti is érezzétek. Azért mondom ezt, mert a legutóbbi koncerten voltak problémák és a hangosítás nem igazán úgy sikerült ahogy annak kellett volna lennie, de hát ilyen az élet. :)

Final Light: Ez a szám is Ati fejéből pattant ki, annyira tetszett nekünk hogy lényeges változásokat igazából nem is eszközöltünk rajta, minden teljesen jól volt összekomponálva. A dalnak a refrénje mintha kicsit popposabb lenne, de a versék és az átvezetők teljesen sötét hangulatúak, kicsit számomra olyan mintha egy Nightwish számot hallgatnék, ők szoktak talán hasonló megoldásokat eszközölni. Ha ennek a dalnak a refrénje nem fog senki fülébe se belemászni akkor egyik számunké se fog. :)

Fallen Angel: Nah ennek a dalnak van ám története rendesen. :) Ezt még anno tavaly tavasszal (egy éve kb) Dani kezdte el írni, aztán miután mindenki kidolgozta a saját részét és összeraktuk, kiderült hogy vannak részek amik kicsit furcsán szólnak, így változtattunk rajtuk. Énekkel és mindennel együtt igazából sosem volt elpróbálva, mivel mindig volt bajunk a zenei alappal és az éneket addig nem akartuk véglegesíteni amíg az alap sincs teljesen kész. Mindig lecseréltünk egy témát, mindig változtattunk valamin, raktunk bele új témákat, így végeredményképp már semmi sem maradt abból amit még anno Dani megálmodott. Egy év átírogatás után végre késznek nyílvánítottuk a Fallen Angelt, amit a többi új dallal karöltve a mai próbán meg is hallgattunk élőben, azt hiszem elégedettek lehetünk vele. Elég változatos kis nóta lett belőle így a végére, de szerintem minden tekintetben rendben van így.

Dominium: Ezt a számot a téli szünetben kezdtem el írni, mára ez is szinte kész szerzemény. Még a versszakok énekével van egy kis gubanc Mira részéről, de a következő koncertig mindenféleképp megoldjuk a problémát. Szerintem ez a legpörgősebb számunk, nem is könnyű eljátszani. Minden hangszer elég technikás benne, de emiatt is szól olyan jól ahogy. Pocok ötlete volt hogy a végére rakjunk be egy akusztikus ének nélküli refrént az előző elég gyors zúzda téma levezetéseképp. Szerintem nagyon jó ötlet volt, nekem soha nem jutott volna eszembe pedig mennyivel jobb lett így.

Nagyjából ezeket tudom elöljáróban elmondani az eddigi szerzeményekről :)

Jah, van még egy fontos dolog! Pocok mutatta hogy a szolnokzene.hu és a szolifi.hu közös kooperációjának gyermekeként indul egy tehetségkutató verseny, amelyre kiadó nélküli saját dalokkal rendelkező észak-alföldi amatőr együttesek jelentkezését várják. A nevezéshez csatolni kell 2 db saját dalt is, amik februárban a netes szavazáson részt vesznek. Ne felejtsetek el majd voksolni ránk! ;) :D Ugyanis az első 15 legtöbb szavazatot összegyűjtő zenekar tovább jut egy "offline" fordulóba, ahol ismét 2 dalt kell előadni amit most már a közönségen kívül egy szakmai zsűri is értékelni fog. A nyeremények elég csábítóak egyébként, így ha valaki olvassa ezt akinek a követelményeknek megfelelő együttese van, annak teljes szívemből csak ajánlani tudom ezt a versenyt, biztosan jó móka lesz. :)

A nevezéshez ugyebár csatolni kell 2 db saját számot, így a hétvégén elmegyünk egy kisebb stúdióba ezeket rögzíteni, amiket reményeink szerint a következő héten már le is tölthettek innen az oldalról. A számválasztás elég rögösen megy. Nem teljesen értünk egyet abban hogy melyik számokat kellene pályázni a versenyre, ami okának azt tudnám mondani hogy szerencsére több olyan dalunk is van amivel érdemes lenne pályázni, de sajnos csak kettővel lehet. Azt hiszem abban viszont egyetértünk hogy az egyik az újonnan átírt Suicide Note legyen. A másik helyért jelenleg a Fairy Tale és a Fallen Angel bírkózik, majd meglátjuk melyik kerül ki győztesen, de szerintem mindegy is, mind a két dal ugyanúgy megállná a helyét a versenyen.

Tervbe van véve egyébként hogy tavasz végefele felvesszük az addig kész összes saját dalt, így végülis mindegyik rögzítésre kerül majd előbb-utóbb.

Köszi hogy elolvastátok ezt a "kis" helyzetjelentést, találkozunk február 5-én a Parkingban!